1.rész

Na sziasztok!Elnézést a sok hónapos késés miatt,de nem jött össze gyorsan az első rész,bármennyire is akartam és voltak akadályaim is..na de nem magyarázkodok tovább.Itt az első rész,kicsit "szarrrrr" lett szerintem.Mikor írtam ezt a részt különböző hangulat változásaim voltak,szóval bocsika:D
De remélem azért tetszeni fog,és komiztok véleményt meg ikszelgettek :) Ígérem a többi rész jobb lesz ennél,de hát egy blognak a kezdete mindig gyenge,aztán jönnek csak az izgalmak.Vagyis szerintem.Na de papolás-OFF és olvasás ON :P Jó olvasást nektek!<3

Hát eljött ez a nap is.A nap mikor felnőtté válok.Vége a hűn szeretett gyermek koromnak,most már a magam ura vagyok.Ez a nap egészen más..fura úgy mond.Úgy érzem ez a nap megváltoztatja az életemet.Valami történni fog,vagy csak én vagyok a hülye.Sőt biztos.
Reggel izgatottan keltem fel."Ez az én napom,csakis az enyém."-gondoltam magamban és elmosolyodtam.
Miután elvégeztem dolgaimat a mosdóban,lementem a konyhába és a falon levő naptárban be ikszeltem és be karikáztam a mai napot.Eközben a nagyi neki állt a reggeli készítésének.
-Jó reggelt nagyi!-köszöntem és adtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt kincsem!-mosolygott kedvesen.
Ekkor egy nagy virágcsokor beesett az ajtón vele együtt a nagyapámmal.
-Megjöttem!Boldog szülinapot Katy!-nevetett.
-Azt látjuk-nevettem-köszönöm.-mosolyogtam és megöleltem.
-Kész a reggeli!A kedvencedet készítettem.-mosolygott a nagyim.
-Oh yeah!-kiáltottam.
-Jaj te!Ma vagy nagykorú de még legbelül egy gyermek vagy..-mosolygott a nagyi,de miután befejezte a mondatot,mosolya lekonyult.
Nem értettem hirtelen hangulatváltozását,ezért kérdőn néztem a nagyapámra aki szint úgy szomorú képet vágott.
-Mi a baj?-kérdeztem értetlen pofát vágva.
-Még nem tudhatod.Majd később megtudod.-mondta fagyosan a nagypapi.
-Öh..rendben.-válaszoltam.
Nem értek semmit.Mit titkolnak előlem?Talán azt hogy egy rohadt büdös vérfarkas vagyok és ma fogok kikelni magamból és hogy igazából ők egy albinó pingvin faj utolsó élő lelkei és engem pedig örökbe fogadtak.Na jó ez badarság..Kat megint hülyeségeket hablatyolsz ezért nincsenek barátaid.Ez egyáltalán nem vicces.Lehet valami komoly dologról van szó,én meg el barmulom.Ez vagyok én,na mindegy.
Reggeli után felmentem vissza a szobámba és felöltöztem kinti ruhába,mert azért mégsem mehetek ki egy kinőtt Metallica-s pólóban és egy rövid gatyeszban,kicsit sem néznének hülyének és ribancnak.
A választásom egy fekete hosszú úju pulcsin,egy szűkszárú farmeren,a fekete bőr dzsekimen és a kék halálfejes csizmámon esett.Tudom nem nézitek ki belőlem,hogy ily sötéten öltözködöm,de mikor hogy van kedvem úgy öltözöm,szóval vegyesen.
Lementem a nappaliba ahol a nagyszüleim tévéztek.
-Katy bogaram!-pattant fel hirtelen a nagyi-Ez a szülinapi ajándékunk neked:egy kis pénz,amit elkölthetsz és egy kis ezüst karlánc amiben bele van vésve a családunk neve és a tagok nevének kezdőbetűi s ezek közre zárva két angyal szárnya közt-mosolygott teli szívből.
A meghatottságtól nem tudtam megszólalni csak szorosan megöleltem őket.
-Köszönöm.Vigyázni fogok rá.-töröltem le öröm könnyeimet.
-Szívesen.Ha valami baj van és mi már nem leszünk,csak nézz a karkötődre és akkor eszedbe jutunk majd és veled leszünk-mosolygott még jobban.
Még egyszer megöleltem őket majd elindultam vásárolgatni.Ahogy kiértem az utcára meg csapott a decemberi dér hideg fuvallata..az az illat..a kedvencem.
Elmentem kedvenc boltjaimba,bár sok pénzem nem volt,de azért ennek is örültem.Megvettem a kedvenc könyvem legújabb kötetét és egy nyakláncot ami szív alakú volt és bele lehet rakni egy valaki képét.Nem tudom miért vettem meg,hisz nincs barátom,de lehet hogy a későbbiekben hasznát veszem.
Haza vittem a cuccokat,majd vissza mentem és beültem az egyik Starbucks-ba.Rendeltem egy forró csokit és egy csokis és egy vaníliás muffint.Kedvenc édességeim.Miután megettem s megittam a dolgokat,fizettem és elmentem sétálni a London-eye-hoz.Estefele járt már az idő,ilyenkor szeretek kint lenni.London ilyenkor a legszebb.Fel is ültem az említett dologra majd csináltam néhány fotót.
Leszálltam és sétáltam még egy kicsit.Ekkor kezdett olyan érzésem lenni mintha valami vagy valaki figyelne.Áh ez hülyeség,csak be beszélem magamnak!Tovább mentem mikor azt éreztem valaki/valakik követnek,hirtelen hátra fordultam és csak egy öreg néni sétáltatta a pincsijét.A pincsi viszont elkezdte ugatni a semmit.Erre a néni rángatni kezdte a kutyát aki hirtelen repülni kezdett."Mit tettek ezek a löttyömbe?Basszus beszívtam vagy csak szimplán hülye vagyok?"-kérdeztem magamtól.
Elkezdtem szaladni,és egy pillanatra hátra néztem a kutya megint a földön volt.Jó akkor csak káprázott a szemem.Meg néztem mennyi az idő fèl tíz.Haza kéne mennem.Elindultam haza.A rövid úton akartam haza menni,mert kezdett üldözési mániám lenni.Csak az volt a baj hogy egy sötét sikátoron vezetett át az az út."Na jó nem félek.Àt megyek rajta,aztán máris az utcánkban vagyunk."-gondoltam én,mert ekkor valami rám ugrott és lefogott.Sikitozni kezdtem de aztán abba hagytam mert befogták a számat."Bazd meeeg!"-gondoltam magamba ekkor a pasas fejbe vágott és rám ordított:-Nem baszom meg pici cica!Kuss! Érted?!
"Jó barom arc!"-gondoltam.
"Kussoljál már!"-hallottam gondolatait a fejemben.
Mi a franc?Ezt meg hogy?Én azt hiszem bediliztem.Basszus!-Elmélkedésemet a csávók beszéde zavarta meg.
-Na megvan?-kérdezte egy raszta hajú magas srác.
-Igen.Ő az.-mondta a fogva tartóm.
-Remek!Vidd a főnőkhöz még mielőtt elkezdődik-mondta a raszta.
-Már elkezdődött.-sóhajtotta és nem mondott többet,csak a rasztát nézte mereven,aki ugyan ezt tette.
-Na vigyük.-mondta a raszta és ekkor nem hittem a szememnek,amit látok..azok..azok..azok ott 2 nagy kibaszott angyal szárny!Vá!Többet nem megyek abba kávézóba!
Na ekkor leszállt(!) az égből egy pali.Többre nem emlékszem mert ez nekem túl sok volt és el ájultam.Csak a párbeszédet hallottam:
-Hagyjátok őt!-mondta nyugodtan.
-Nocsak Tom,nézd kit látnak szemeim.-mondta a rasztának az aki lefogott.A hangokból tudom ki-ki-nek a hangja.
-Igen.Szerbusz Andy drága.Nem engedhetjük el.Bill mondta hogy kell neki.Ezt a vonatot lekésted-nevetett-Pacsit Dany!-pacsizott össze a paraszttal a aki most már nem fogott le mivel eszméletlen voltam,mégis tudtam mi történik.
-Engedjétek el vagy tudjátok mi lesz!-mondta idegesen.
Eközben megszólalt egy hang a fejemben:"Andy vagyok."
Andy..Andy..ő az.
*Vissza emlékezés:Egy héttel ezelőtt*
"A sikátoron kell megint átmenjek.Bah!Utálom azt a helyet."-szidkozódtam magamban.
Feszülten mentem a sikátoron át a földet nézve amikor valakinek neki mentem.Valakinek.."Básszús villás szent szar kulcsa!Van itt valaki aki lehet mindjárt megöl!Áháháháá!"
-Hm?-nézett le rám unottan az illető.-Mit akarsz kis csaj? Tán útszéli kurva vagy aki csak arra vár hogy...-fejezte volna be,de nem hagytam.
-Már meg bocsáss de nem.Amúgy bocs hogy neked mentem.Nem láttalak-mondtam közömbösen e megjegyzés után.
-Rendben.Mi az hogy nem láttál?Talán vak vagy?Na húzz innen míg fel nem idegesítesz!-morgott.
Ekkor félénken rá néztem.A halvány utcai lámpafény megvilágította tökéletes arcát.A szemeitől el olvadtam.Bakker!Egy idegenbe belezúgni zagyva dolog.
-Bocs na.Szép a szemed,mi a neved?Basszus én egy költő leszek.-égtem be előtte.
-Mi a fasz van?Mért érdekel az téged?! Menj már innen hülye lány.Én veszélyes vagyok,ha elrobban az agyam véged.-ordibált.
-Rendben.Megyek.Tudom hogy te nem vagy ilyen,tudsz te kedves is lenni.Remélem még találkozunk.-sétáltam tovább.
Azt hiszem szerelmes vagyok,pedig félnem kéne tőle.
-Remélem is.Mikor elkaplak..akkor megtudod ki is vagyok valójában.-motyogta.
*Vissza emlékezés vége*
-Én fogom őt elvinni hozzá!Nem engedem hogy a bátyámhoz kerüljön!-mondta idegesen.
-Hahaha..nem!Álmodozz csak Andrew..-nevetett ördögien Tom.
-Ne akard hogy megtegyem..-Andy.
-Na gyere köcsög!-Dany
-Te akartad te barom!-ordította idegesen a fiú és ekkor bumm!Minden homályos.
"H-hol vagyok?"-kérdeztem magamtól.Hát stabil talajon tuti nem.
Kinyitottam a szemeimet és Ő volt előttem.A kezeiben vitt..vagyis repült(?!) velem.
-Mi a fene?!Tegyél le!Szállj le azonnal!Hogy tudsz te egyáltalán repülni?-támadtam le,de csak ő csak rám nézett és halvány mosoly kíséretében újra az út felé nézett.
-Nem kell válaszolni..neeem..de tényleg.-zsörtölődtem.-Tegyél már leeeee!..bla bla bla..hallottad?!Utállak!..bla bla bla..***@#%***(káromkodás,túl csúnya és hosszú xD)..blaaaa.
-Fogd már be!Ahhoz képest hogy egy fény angyal vagy,túl sokat jártatod a szád.-morgott.
-Nem tetszik valami?Akkor ne..MIT MONDTÁL?!ANGYAL?ÉN?TE HÜLYE VAGY?ÉN EMBER VAGYOK..ÉRTED?E-M-B-E-R!-ordítottam le a fejét.
-Jó..csak ne ordíts!Azt akarod hogy az előbbi parasztok megtaláljanak?Gondolom nem,szóval kuss.-hallgatott el miközben leszálltunk egy erdőben.
-Te egy angyal vagy?-kérdeztem félénken.
Nem válaszolt.
-Jó..akkor hova viszel?-kérdeztem unottan.
-Hozzá,kellesz neki.Téged akar.-mondta komolyan.
-Ki?Még egy bunkó repülő izé?-kérdeztem.
-Nem.Hozzá kinek nevét tilos kimondani,mert ha kimondod meghalsz.-mondta suttogva.
-Hozzá?..Megvan!Lu-...-nem tudtam végig mondani mert befogta a számat.
-Hallgass!Mondom ne mond ki a nevét!Most nem halhatsz meg..majd idővel de nem most!-szidott le.
Ilyen "wtf?" fejjel néztem rá,erre ő a fejére csapott.
-Majd megérted csak legyél türelmes.-mondta.
-Félek tőled,asszem'.-mondtam fél kábult hangnemben.
-Jobban is teszed.Ahhoz képest,hogy mi vagy,úgy jár a szád mint egy öregasszonynak.-nevetett a sajár viccén.
-Kösz.-morogtam.-A kinézetem angyali de én belül ördögien rossz vagyok.-nevettem.-Mármint ne értsd félre de utálok jó kislány lenni,csak mások előtt az vagyok,máskülönben még jobban elkerülnének.-szomorodtam el.
-Megértem őket.-vigyorgott ördögien.
-Jó.Mi ez az egész?-türelmetlenkedtem.
-Türelem,rózsát terem cica-mica!-mosolygott féloldalasan.
-Elmész a francba.Én mentem.Pá!-és elindultam az ellenkező irányba.
-Hát ha megakarsz halni csak nyugodtan.-hagyta rám.
-Nekem már úgy is mindegy.-motyogtam.
-Gyere vissza!Hallod?Ha elmész nem csak te halsz meg,hanem a nagyszüleid is veszélyben lesznek.Ezt akarod?-kiabálta.
-Miért akarsz te megvédeni engem?Te is gonosz vagy.-feleseltem vissza.
-Nem akarlak megvédeni,csak én elvinni hozzá.Enyém lesz a dicsőség,nem azé a rohadt mostoha bátyámé.-avatott be.
-Aha..és még én vagyok az egoista,eszement,elmebeteg,pszichopata,állat.-mondtam.
-Ezt bóknak veszem.-mondta.
-Nincs mit.Adio!-mentem tovább.
De ahogy mentem,rájöttem talán meg kéne hallgatnom.Pedig most elmenekülhetnék mert hagyja,ez egy csel aztán megkeres és rosszabb lesz.Visszaindultam.
-Jó,mégsem megyek.Mond amit akarsz,hogy mi ez az egész.-mondtam.
-Gyere.-mutatott előre.
Elvezetett egy házhoz ami sötét volt,bementünk.Lehúzta a redőnyöket.És felkapcsolt egy kis lámpát.
-Csücs le!-mutatott a fotelre.
Leültem,ő pedig velem szembe.Minden mozdulatát alaposan megfigyeltem.Kecses mint egy lepke.Na jó ez fájt.Mármint a kijelentés.
-Na szóval.-sóhajtott.
-Hallgatlak.-mondtam komolyan.
-Azért vagy itt,hogy úgymond megvédjelek valakitől,aki nagyon veszélyes számodra.Igen,azt mondtam majd én foglak.De majd csak idővel.Addig fel kell készítselek,mindenre.Mert hogy ott szerintem már a felkészítésbe is bele halnál.Tudom hihetetlen ez az egész.De jól figyelj. A nagyszüleidet értesítem hogy jól vagy.Tudni fogják,hogy mi van. De viszont velem vigyázz mert mert nem tudod ki és mi vagyok.Veszélyes.És szerintem majd  csak később tudod meg.Ne várd azt alkalmat mert össze fogod szarni magad félelmedben.Ami a mogorvaságomat illeti,mindig ilyen vagyok,nem fogok kedves lenni,se jó pofizni és beszélni se sokat,mert az fölösleges,csak ha muszáj akkor beszélek,válaszolok..na meg ha akarok.-mondta lassan,kihangsúlyozottan.
-Na hát ebből sokat tudtam meg.De oké,állok elébe!-pattantam fel.
-Na tűnés aludni!-zavart fel egy szobába, ahol két ágy volt szerencsére.
Hulla fáradt voltam,azonnal bealudtam.Micsoda szülinap!Kíváncsi vagyok mit hoz a holnap.Vagy inkább ne?..
~To be continued..~

Prológus

Sosem hittem volna,hogy én más vagyok,mint a többi lány.Egészen addig ameddig be nem töltöttem a 18-at.Utána minden megváltozott körülöttem.Belépett az életembe egy ember,akitől félnem kéne,de mégsem félek tőle.Minden mástól félek,de a legveszélyesebb embertől nem.Fura.Ezt az embert,azt hiszem igazán szeretem,nem tudom hogy ő is így érez-e,hisz ő egy sötét lélek,nem lehet tudni hogy vannak-e érzései.Ha elveszíteném,nem tudom mi lenne velem.Nekünk nem szabadna együtt lennünk,de mi mégis egymás mellett állunk és segítjük egymást.Ég és Föld,azt hiszem így mondják.
Ötéves koromban,a szüleim meghaltak egy autóbalesetben,azóta a nagyszüleim neveltek.Nagyon szeretem őket,és félek őket elveszíteni,mert ha ők már nem lesznek,akkor én fél ember leszek.A másik a felem az a személy,akit az előbb említettem.Nincsenek barátaim,se más rokonaim.A suliba mindig kiközösítettek,az osztályban leghátul ültem,padtárs nélkül.Szünetekben is egyedül ücsörögtem az udvar egyik eldugott sarkában.Mindig fura gyereknek csúfoltak,és ez nagyon bántott,sokszor sírtam is miatta.A tanáraim is különcködtek velem.A legtöbbször mindig én feleltem.A nagyszüleim persze minden rossztól megpróbáltak megóvni,kisebb-nagyobb sikerrel.
Mindig is hittem a misztikus lényekben,mert édesanyám kiskoromban elalvás előtt mindig róluk mesélt.Aztán meg csak az angyalokról.A baleset estéjén épp elmentek volna vacsorázni,de azelőtt mesélt nekem egyet.
A fény és a sötét angyalokról mesélt,én ámulva hallgattam,nagyon érdekeltek az ilyenek és szerettem ha mesélt róluk.Annyira szerettem az angyalokról a meséket,hogy mindig arról akartam hogy meséljen nekem.
Aztán a baleset után,már a nagyit kértem hogy meséljen nekem róluk,de ő azt mondta,hogy már nagy vagyok az angyalokhoz és hogy ők nem léteznek,csak az álmaimban.És azóta nem mesélt nekem senki róluk...